Természeti viszonyok
A Szigetköz természetes jelleg? ártéri terület, legterjedelmesebb a Fels?-Duna magyarországi medencéjében. A mai Szigetköz térsége a pliocén id?szakban lesüllyedt és így vált a legterjedelmesebb lapos medencévé, amely els?dleges kanyarodó folyókból (Proto-Rába, Proto-Nyitra, stb.) származó vastag kavicsréteggel van borítva. A Kárpát-medence átvágása után a Duna lejtése csökkent, folyása lelassult és a folyó így elveszítette energiáját az anyag elhordására, és hordalék képz?dött.A tájat fokozatosan változó holtágak, áthelyezked? partok, megsz?n? és újjászület? szigetek és hordalék kúpok jellemzik. Ezen az állandóan változó területen a növényzet gyökérzetével igyekezett stabilizálni a folyópartokat és a szigeteket. Az árvízt?l védett magasabb emelkedéseken emberi lakóhelyek épültek.
A folyó szabályozása után számos falu áthelyez?dött az árvizekt?l védett oldalra, a f?meder vízsodrása felgyorsult és a folyó medre mélyülni kezdett. A távolabbi holtágak egyre kevesebb friss vizet kaptak és fokozatosan hordalékkal, üleped? anyagokkal teltek meg. A huszadik század végén ezt a folyamatot a folyó elterelése meggyorsította. Ezzel megkezd?dött a Szigetköz kiszáradása. A vízpótlási rendszer, amely 1995-ben lépett m?ködésbe, igyekszik lassítani ezeket a kedvez?tlen folyamatokat. A még mindig jelent?s növény- és állatközösségek er?södését több környezetvédelmi tényez? befolyásolja. Azért is történik a vízhez köt?d? közösségek állandó faji gazdagítása, mert ezen a területen egyaránt megtalálhatók az Alpin és a Pannon növényfajok. A még most is csaknem átjárhatatlan ártéri növényzet néhány olyan növényfajta menedékhelye volt, amely az utolsó jégkorszak idejéb?l származik. A Dunáig nyúló Szigetköz állatvilága szintén sok érdekességet rejt.
