facebook youtube
sk | en | de | hu

Természeti viszonyok

A Duna 172 kilométer hosszú szakasza mentén elterül? területet a Morva és az Ipoly mellékfolyói határolják be. A terület magába foglalja a folyóágak gazdag hálózatát és a közeli mocsarak világát. Mindenekel?tt a terület fels? szakaszán, ahol a gyors sodrású hegyvidéki jelleg? folyó nagy és lassan folyó alföldi folyóvá változik. Ezen a területen a mellékágrendszer rendkívül fejlett és úgynevezett belföldi deltát alkot. 

A geológiai alapot kavicsos hordalék alakítja és ez sokszor eléri a több tíz méteres vastagságot. A Duna belföldi deltája területén (a terület fels? része) a folyó rendszeresen változtatta medrét, állandóan új ágakat és szigeteket alakított ki. Ezen a szakaszon a Duna er?s laterális eróziójáról (évente 7,5 métert?l 37 méterig), valamint hordalék- és kavicspadok képzésér?l volt ismert. Néhány év elteltével az új kavicspadokat f?zfák és nyárfák tették stabillá, s ezek kés?bb er?sebb növényszigetté váltak. A múltban az ember viszonylag gyakran avatkozott be a folyó életébe, bár intenzív dinamikája a 18. században többnyire korlátozta a beavatkozások hatékonyságát. A folyónak az ilyen nagy kiterjedés? tevékenysége mozaikszer? és egyedülálló biotópok keverékét alakította ki. 

A vízi biotópok eléggé sokoldalú típusokat képviselnek. Az ökológiai feltételeket megszabó f? tényez?i: a folyás gyorsasága, er?ssége, kor, vízjárás és lehetséges kiszáradás. 

A mostani vízi növényzetet meg lehet a különféle ökológiai feltételek széles spektrumával rendelkez? lotikus és lentikus biotópok keverékével jelölni. A szárazföldi biotópot a következ? tényez?k alakítják: az áradások rendszere, földtípus, talaj menti vízfelszín, emberi gazdálkodás. Relatív kis területen található puhafa- és keményfa-ligeterd?, a pannonerd? maradványai, száraz erd?sztyeppék (dunai erd?sztyepp - Asparago-Crataegetum), másodlagos mez?k területei. A jelenlegi erd?növényzetet a puhafaerd? közösségei (Salicion albae, Alno-Padion), a keményfa ligeterd?k ( Fraxinus angustifolia, Quercus robur, Ulmus laevis, U. minor) és a kis terület? pannon tölgyfaerd?k jellemzik. Ezen a területen másodlagos mez?k alakultak ki, de napjainkban többségüket szántófölddé alakították vagy erd?sítették. 

Az egykor nagy kiterjedés? tájegységet többnyire szarvasmarha és ló legeltetésére használták. A volt mez?k többségét napjainkban szántófölddé változtatták, vagy euro-amerikai gyors növés? nyárfákkal telepítették be. A túlzott fakitermelés, a nagy mérték? tarvágás és az idegen hibrid nyárfaültetvények létesítése okozta, hogy e területen az ?shonos ártéri ligeterd?knek csak a maradványai maradtak meg. Az intenzív erd?gazdaság negatív hatására a természetes dunai ártéri ligeterd?k többsége megsemmisült és degradálódott. Az erd?gazdaság csak a maximális fahozamra összpontosított – nagymérték? tarvágással, a fels? földréteg eltávolításával nehéz buldózerekkel, euro-amerikai és más idegen fajok telepítésével. Ennek az erd?gazdálkodási gyakorlatnak a széleskör? alkalmazása az egész dunai ártéren fokozatosan megsemmisítette a természetes erd? biotópjait, s?t veszélyeztette a természetes erd?k utolsó maradványait. A mesterséges hibrid nyárfaültetvények kitermelése 20 és 40 évkor között történik, ami komolyan behatárolja azoknak a fajoknak a túlélési lehet?ségeit, amelyek az id?s és elhalt fáktól függnek. Ez számos növény- és állatfajra hat, beleértve a biotópokkal és madarakkal kapcsolatos irányelvekr?l szóló mellékletben feltüntetett fajokat is.