facebook youtube
sk | en | de | hu

Veszélyeztető tényezők

Az északi pocok méhelyi alfaja Közép-Európa legveszélyeztetettebb kisemlősei közé tartozik. Mindez annak ellenére, hogy már több évtizede lényegében az egész ismert elterjedési területén védelem alatt áll. Az alfajt leginkább élőhelyeinek megszűnése veszélyezteti. Ezek elsősorban a meliorációs beavatkozások következtében szorulnak vissza – vízlecsapoló rendszerek építése, vizenyős rétek felszántása, lápok kiszárítása, hagyományos legeltetés elhagyása, nádkaszálás és letakarítás, valamint általánosságban a mezőgazdálkodási és erdőgazdálkodási kitermelés intenzív növekedése. A melioráció és más emberi beavatkozások eredményeként a projekt-terület nagy részén az átlagos talajvízszint jelentősen leapadt. Sok helyen a vízdinamika művileg szabályozva van. A természetes szintingadozás így elmarad, vagy csak részben nyilvánul meg, ami az időszakos vizenyős terültek, sekélyvizes lápok, nádasok, zsombékok területi visszafejlődését vonja maga után. Nagy területek egészen kiszáradtak. A legjelentősebb változások az őshonos mocsárvilágon tapasztalhatók, mely nagy részben felszíni víz nélkül maradt. A fokozatosan kiszáradó lápokban, vizenyős területeken minél nagyobb teret nyernek a ruderális növénytársulások. Ezek kisebb töredékekre osztják, fragmentálják az északi pocok számára létfontosságú mocsári növényzetet. A feldarabolódó, területileg visszaszoruló élőhelyeken a pockok száma radikálisan csökken s a populációk izolálódnak. Ez végeredményben genetikai degradációhoz, és az izolált populációk teljes kiveszéséhez vezethet.